A gyönyörű Rolls-Royce központi szerepet kap a filmben, és nem csak a balesetnél. A múlt nélküli ember, a meghamisított gyermek- és ifjúkort feledtetni, kortársait elkápráztatni akaró Gatsby az egyik legszebb, legdrágább és egyben legfeltűnőbb autót választotta magának. Amikor szomszédját, a regény valódi főszereplőjét igyekszik barátjává tenni, felajánlja neki, hogy vezesse. A féltékeny férj ellenben “cirkuszautónak” titulálja a feltűnően sárga Phantom-ot. Mai szemmel nézve gyönyörű és káprázatosan előkelő a Rolls-Royce Phantom, amely akaratán kívül - a szerző, F. S. Fitzgerald-nak köszönhetően - egy embert megölt és másik kettőnek a halálát okozta.

Az amerikai irodalom egyik, és Hollywood mindenképpen legnagyobb írójának regényét több alkalommal feldolgozták. A közelmúltban Di Caprióval a címszerepben vetítették a mozik. Jelen cikk írója azonban szívesebben emlékszik a Robert Redforddal és Mia Farrow-val 1974-ben készült feldolgozásra. A rendezés vagy színészi játék persze ízlés kérdése. Azonban a 1928-as Rolls-Royce Phantom alakítása  - tértől és időtől függetlenül - tökéletes.

Mia Farrow és Redford az 1974-es filmfeldolgozásban. Halálos vonzerő

A korabeli Magyarország két vezető színésze egyszersmint házas- és szerelmespár volt, akik, ha módjukban állt, kőszínházban, ha nem, előadóestjükkel művelődési házak színpadán alakították az örök Rómeót és Júliát. Ne könnyű sztárocskák média-vezérelte kapcsolatára, hangos összeveszéseire, válásaira gondoljon a kedves olvasó. Ruttkaitól, Latinovitstól mi sem állt távolabb, mint a manapság divatos celeb-vircsaft. Ám nagyszerű és sikeres színészpályát befutni soha, sehol nem volt könnyű. A művész, aki a maga közegében szárnyal, a színpadon kívül kiszolgáltatott. Ha nem alkuszik meg a földi hatalmasságokkal, nem hagyják repülni. Latinovits soha nem rejtette véka alá a véleményét, ha tehetségtelen színházi emberekkel, kijáró ügynökökkel, netán újságírókkal gyűlt meg a baja. Meg is tettek mindent, hogy eltakarítsák a pályáról.

A Színészkirály halálát közvetlenül azonban egy nyaralóvonat okozta. Sokáig vitatták, mi történt Szemesen az utcavégi gyalogos vasúti átjáróban. A színész családja: édesanyja, és testvére, Bujtor István, akik a végzetes esemény előtti percekben beszéltek vele, állították, nem lehetett öngyilkosság. Erre az álláspontra helyezkedett Ruttkai Éva is, mondván szerelme bizonyára elvétette a lépést: gyerekként gyakran ugráltak le-föl az állomás közelében lassítva közlekedő vonatra.

A mozdonyvezető most, sok évtizeddel később megtörte hallgatását és a maga, hitelesnek tekinthető történetét adta elő. Eszerint a színész váratlanul a közeledő vonat alá vetette magát. Ereje teljében lévő, 45 éves férfi, közismert, népszerű művész, nehezen kezelhető ember. Ám az is köztudott, hogy beteg volt, depresszióra hajlamos, az eset idején gyógyszerek hatása alatt állt. Közvetlen környezetének érthetetlen és talán kínos volt elfogadni az öngyilkosság tényét. Nem érzékelték, milyen közeli a baj? Nem volt senki, aki segített volna?

A mozdonyvezető, aki életében először élte át, milyen átrobogni egy élő emberen, csak később tudta meg, hogy a Színészkirályt ölte meg. Sohasem heverte ki igazán. De nyilvános tanuvallomásával eldöntötte az 1976 júniusa óta nyitott kérdést. Szerinte Latinovits legendáját nem gyengíti, ha tudjuk: a maga elhatározásából ugrott a Keszthelyről Budapest Déli pályaudvarra tartó gyorsvonat elé.

Balra a "nagyon gonosz" Chevy, jobbra a Deuce Coupe. Verseny életre-halálra

A motorok hörögnek, dohognak, ki-kirúgnak, ám túráztatásra úgy zúgnak, mint a szélvihar. A korai hatvanas években járunk, egy amerikai kisváros határában, vasárnap hajnalban. A rajtvonalon a kihívó, a „nagyon gonosz” fekete Chevy Sport Coupe 55-össel, mellette Modesto örökös bajnoka, az ő sárgászöldre dukkózott, felspécizett 32-es Deuce Coupe-ja volánjánál. Villan a start-zseblámpa, feldübörögnek a régi jó, benzinzabáló amerikai motorok. A rajt után fej fej mellett robognak a nyílegyenes, kétsávos, erősen domború hátú Paradise road-on. A nyers erő az újabb technikát képviselő Chevy mellett van, mintha orrhosszal vezetne, aztán történik valami. A fekete kupé kezd lesodródni az útról, már két kerékkel az árokban szalad, végül megpördül, többször átfordul, és a kabin tetején áll meg a szántóföldön. Utasai – mert egy hölgykísérőt is vitt magával a cowboykalapos nagymenő – szerencsésen kikecmeregnek a roncsból. Akkorra már többen rohannak feléjük, és elrángatják őket a még mindig járó motorral zakatoló kocsitól. Épp időben, a tank belobban, a benzinmáglya fénye versenyre kel az előbukkanó nappal.

Orrhosszal vezet a kihívó. Ám a következő pillanatban...

Micsoda éjszaka volt! - fohászkodik Terry, a Béka, aki John Millner, a Völgy Örökös Bajnokának kísérője lett ezen a hosszúra nyúlt estén. Millner dühöng. - Jobb volt nálam, előrébb volt, mielőtt becsúszott az árokba! Béka vitatkozik. - Nem tudom miről beszélsz, gyönyörű győzelem volt! Te vagy a legjobb, mindig is Te leszel az! Millner rálegyint. - Jól van, Béka, de hogy néz ki a szemüveged! Mindegy, gyerünk innen.

Az American Graffiti ifjúsági kultfilm csúcsjelenetét láttuk 1973-ból, amely a California állam-beli kisváros végzős gimnazistáinak utolsó közös estéjét jeleníti meg. Többen közülük ugyanis távoli vidékekre készülnek egyetemre, búcsúznak a várostól, a cimboráktól, a szerelmektől, a minden autóban üvöltő Wolfman Jack Show-tól. A várostól, amelynek főutcáján minden szombat este korzóznak, krúzolnak, ökörködnek a srácok, a lányok, a rosszhírű vagányok, és akik felvigyáznak a gyerekzsúron: a rendőrök. Ó, azok a remek korai rock and roll muzsikák! Ó, azok a gyönyörű, ötvenes-hatvanas évek-beli amerikai batárok! Impalák, Thunderbird-ök, Corvette-ek, Mercury-k, Edsel-ek. Azok a krómozott orrdíszek, lökhárítók! Szinte várta az ember, hogy felemelkednek, mint a repülők. Milyen jól mutattak, ha elhúztak a főutcán, amikor zöldre váltott a lámpa, vagy amikor beálltak a Mels drive-in kivilágított ablakaihoz, és várták, hogy a görkoris pincérlányok a verda ablakára akasszák a tálcát a sültkrumlival és a kólával.

Harrison Ford még ismeretlen fiatal színészként Lucas autósmozijában. Később űrhajóval vagánykodott

Az American Graffiti kamasz-mozi, itallal, szex-szel, izgalommal. És mert hogy manapság is sok effélét játszanak a mozik, gondolhatnánk hogy tucatfilm, de szerencsére éppen hogy nem az. Rendezője George Lucas, aki a saját gimis éveinek állított szórakoztató, mégis meghökkentően hiteles emlékművet. Lucas utolsó filmje ez a Csillagok háborúja-sorozat előtt, a szereplők közt találjuk Harrison Fordot, aki utóbb Hans Solo-ként minden idők legsimlisebb űrhajós-kapitánya lett. Ebben a filmben azonban még aszfaltot szaggatott az 55-ös Chevy Sport Coupe-val, és alulmaradt nem csak a hot rod race-en, de a lányok kegyeiért folytatott versenyben is. Hiába, nagymenőnek lenni már akkor sem volt könnyű. Kevés volt hozzá az izom-autó vagy a lehengerlő szöveg. Lám, Terry, a Béka, bár kapott néhány nagy pofont, ezen az éjszakán mégis megtalálta a neki való lányt, pedig csak egy vacak kis Vespával állt be a Mels drive-in teraszára.